Ken Ford - State of Mind
A mai alkalommal egy kislemez kerül terítékre, a "főétel" pedig érdekes tálalásban kerül elénk, ugyanis a középpontban egy hegedűs szólista, a St. Louis-i Ken Ford van, aki egy eklektikus anyaggal robbantott a listákon.
Már a kezdéssel valamilyen formában pozicionálja magát a művész, egyúttal stílus szempontból is irányt mutat a "Guttaville"-ben, ahol a virtuóz, klasszikus gyökerek mellett a könnyed hangvétel már-már musicales popularitással párosul, a folytatásban pedig a vokális R'n'B keveredik az érzelmes, smooth jazzre utaló stílusjegyekkel. A "Turn It Up"-ot lényegesen könnyebbnek érzem a fent említett daloknál, a "State Of Mind" pedig igazán ellazítja a hallgatót, majd elérünk a popularitás "csúcsára" egy indulószerű indítással, ami később egy érzelmes, könnyű dallá válik. De tovább fitogtatva a technikai tudást egy klasszikusabb hangvételű dalt kapunk (Strung Out), a folytatás ennek szellemében hasonló (Moments In Love), mellyel le is zárul ez a kislemez, de azt hiszem hogy így is kellően erőteljes lett ez az anyag.
Szóval ha nehezen kel fel reggelente a tisztelt hallgató, akkor kávé helyett is ajánlom.
Komolyra fordítva szót, érdekes ez az egyveleg különösen a hegedű miatt, ugyanis a vonósok köztudottan funkcionálisan voltak/vannak jelen ebben a stílusban, de fontos kiemelnem, hogy nem csak smooth jazzt hallhattunk, sőt, a többi stílus finomsága teszi smooth jazzessé a lemezt. Egyúttal érdekes felfedezés számomra, hogy nem tolakodó a szólóhangszer, hiszen eléggé "hátra van keverve", ami véleményem szerint a hangszer karakteréből fakadő erőszakosság kordában tartására szolgál, a lemez előnyére válva.
Összességében elmondható (és úgy tűnik), hogy minden szokatlan dolog ellenére van helye az ilyen és ehhez hasonló, komplex újdonságoknak a "konformista" trendek világában és tendenciának tűnik, hogy a listákon (pl: Billboard) is egyre több ilyennel találkozhatunk, mindenki örömére.
Hallgass bele a lemezbe itt:
