Spyro Gyra - A Foreign Affair



Úgy tűnik, hogy 2011 az utazás éve, legalábbis a "régi", kultikus zenekarok szempontjából nézve, a Rippingtones és a Fourplay mellől nem maradhat ki a Spyro Gyra sem. Legújabb lemezük hozza a jól megszokott hangulatokat és persze a magas színvonalat. "A Foreign Affair" egy kellemes, "koktél" a mindennapok forgatagában, melyben speciális módon egyesítve megkapjuk a smooth jazz jellegzetes hozzávalóit, groove-os alapokon, ízesítve némi viágzenével, ami a karibi elemekkel és - némileg újdonságként - a közel-és távol-keleti világ dallamaival fűszerezi meg finom "italunkat".


Kezdésként a "Caribe" varázsolja el hallgatót, egy lüktető, reggae-s dallal, majd egyből a világzene széles és színes tengerére evezünk ki, a "Khuda" férfiéneke kellemes és impresszív hatást kelt, már-már a chill out határait súrolva. A "Sweet Ole Thang" kezdésével kissé megvezet, hiszen egy fusion-ösebb hangulatot várok, helyette egy igazi, steeldrumos karibi hangulatot vezet fel az intro. A "Falling Walls" egy határozott, groove-al kezdődik, aminek felbukkanását személy szerint nagyon vártam és nem is csalódtam a végeredményt illetően, ezen a ponton pedig kikell emelnem a zenekarvezető Jay Beckenstein szaxofonjátékát, ami nagyon precíz és változatos. A távol-keleti hangulatú "Shinjuku" ismét a chill out felé húz, viszont kicsit mesterkélt a dal a hangzása, nem kellőképp autentikus. A "Chileno Boys" egy vokális szerzemény, ami jól illik ide, a puha, latinos alap és dallamvilág tökéletesen egészül ki a sorokra reflektáló szaxofonnal és ha itt tartunk, akkor folytatódik a dalok sora egy samba-val, ami nem is annyira samba, ha a lüktetését nézzük, hangulatában pedig inkább a Jobim-féle bossa nova ugrott be. Maradva a latinnál (Cancao de Ninar és Antigua) a stílusokból létrehozott koktélom szépen lassan egy valódivá változik, de mielőtt elképzelném a pálmafákat és a csodás tengerpartot, visszatérünk a jazz klubok füstös, de mégis sokat sejtető, egyedi hangulatához (Last Call) és egy kiváló vokális ballada hallható. Amire pedig utaltam a fenti sorokban, a zárásban (Dancing On Table Mountain) beteljesedik: egy igazán Spyro Gyra-s dallal fejeződik be a lemez.


Hamar eltelt az egy óra, amit a lemez hallgatásával töltöttem, mindeközben rájöttem, hogy a látszat ellenére nem is olyan könnyű egy ilyen lemezt létrehozni és ez alapvetően nem a zenei tudástól, hanem sokkal inkább a művészek által megélt hangulatok színességétől és intenzivitásától függ, ami mint tudjuk teljesen egyénre szabott. Talán ezért is volt olyan különleges az utóbbi 3 lemez, amit hallgattam a fent említett, nagy zenekaroktól.


Magát az "utazást" pedig komplexnek és szemléltetőnek értékelem, persze nem mindig a legnagyobb részletességgel, sokkal inkább a puha és néhol pedig tartózkodó a megfogalmazás, de azért remélem, hogy a jövőben lesz még alkalmam ilyen jó "külföldi ügyekkel" foglalkoznom.

Hallgass bele a lemezbe itt:

Keresés tag-ek alapján:
Legfrissebb cikk:
További bejegyzések:
Archívum:

ZOLBERT SPONSORED BY

hertz-logo-2018-v2_small.png

WEBSITE IS POWERED BY

© Zolbert - 2020 All rights reserved.