top of page

Harry Connick Jr. - In Concert On Broadway



Ezúttal egy újabb szívtipró énekes-zongorista került kritikai látóterembe, a new orleans-i kötődésű Harry Connick Jr. És ha a tisztelt olvasónak ismerős ez a név, az bizonyára nem véletlen, ugyanis zenei pályafutása mellett a tengerentúli televíziózásban és filmezésben is eltöltött pár évet, sorozatokban és nagy filmekben egyaránt. Emellett pedig annyit elárulhatunk róla több, mint 25 millió lemezt adott el világszerte. Nem rossz, ugye?


A világ ontja magából a polihisztorokat és Connick kétségtelenül jogosult erre a jelzőre tehetsége és pályafutása révén. 3 éves kora óta zongorázik, 10 évesen pedig már a helyi jazz bandát kísérte, sőt lemez is készült erről az időszakból a korra utaló címmel (Eleven), ami 1979-ben jelent meg, első "valódi" szólólemeze pedig 20 éves korában, 1987-ben látott napvilágot. Azóta pedig 29 különböző lemezt jelentetett meg, ami igen szép szám.


De ejtsünk pár szót az ominózus lemezről (In Concert On Broadway), ami alapvetően egy koncert DVD, ennek alapvető érdekessége, hogy a művész ismét Grammy-jelölést kapott érte. A hallgatás az első pillanatokban nem hozott lázba, sőt már a lemez elején elhangzik az a dal, melyet gyerekkorom óta nem tudok hova tenni (hozzáteszem, nem is szeretnék), akármilyen feldolgozásban is hallok, főleg jazzben, ez pedig a "Besame Mucho".


Ezután a dalválasztások is jobbak és szerencsésebbek, de a kellemes, némileg "Sinatra emlékkoncert"-hangulat mellett konkrét újdonságot nem tapasztaltam. Mikor már majdnem a feladtam, valami történt, ami feldobta a kedvem, de ezzel nem csak én voltam így, a közönség a felvételen is pozitívan fogadta azt a new orleans-i betétet, ami gyakorlatilag megmenti ezt a lemezt. Sorozatban jönnek a jobbnál jobb dalok, hitelesen adja vissza Connick a Mardi Gras hangulatot, mindeközben fantasztikus hangszeres szólókat hallunk, a hangulat pedig a tetőfokára hág, már-már majdnem karneváli.


A lemez végeztével azt kérdem magamtól, hogy minden jó, ha a vége jó? A Grammy-díjátadón kiderül, én viszont inspirálódtam és New Orleans-ba vágyódom igazán.

Hallgass bele a lemezbe itt:

Keresés tag-ek alapján:
Legfrissebb cikk:
További bejegyzések:
Archívum:
bottom of page