Gerald Albright & Norman Brown - 24/7
Egy igazi jazz szuperduo közös produkciójának ismertetését olvashatják az alábbiakban a kedves olvasók. A lemez főhőseit (Gerald Albright és Norman Brown), már jól ismerhetjük korábbi szóló és vendégszerepléseikből egyaránt. Albright az Egyesült Államok egyik legismertebb jazz szaxofonosa, eddig több, mint 1 millió lemezt adott el, csak a hazájában, lemeztársa Brown pedig Grammy-díjasként 8 szólólemeze mellett megannyi sztárral dolgozott együtt pályafutása során.
A kezdés igen pozitív, az "In The Moment" azonnal mosolyt csal a hallgató arcára, majd a "Keep It Movin" komolysága gördíti tovább a szekeret, a hangulat némileg George Bensonos, ezt - az egyáltalán nem degradáló - hasonlítást valószínű nem először kapta meg a gitáros Brown. A "Perfect Love" egy igazi Billboard-listás dal, kellően dinamikus, de mégis kellemesen puha, a refrénben vokálok is feltűnnek, a fiatalabbik Albright testvér, Selina segédletével. Ahogyan tovább pörög a lemez, némi stílus kitekintést tesznek a szerzők és a latin zene irányába (Buenos Amigos), erről eszembe jutott a Phil Collins Big Band 1999-es párizsi koncertfelvétele, ahol a "Chips and Salsa"-ban, Albright fantasztikus szólót fúj, nos ez is sincs nagyon másképp. A "Tomorrow" egy 70-es évek világát idéző sláger, ami szintén jelölt lehet a listákon, nekem egyébként Marvin Gaye - Let's Get It On-ja ugrott be róla, talán nem alaptalanul. A "Yes I Can" ismét felpörgeti a tempót, ezáltal a hangulatot, a 24/7 pedig egy hamisítatlan késő éjjeli, autózós smooth jazz dal, ennek mintha egyértelmű folytatása lenne a "Champagne Life", majd marad a hangulat a "The Best Is Yet To Come" címéből egyből két másik dalra asszociálok, itt most a téma nem annyira fülbemászó. A záró opusz pedig a romantikus "Power Of Your Smile", ami pontot tesz a két művész zenei nyelvű beszélgetésének végére.
Ez alkalommal 51 perc vidámságot kaptunk a tengeren túlról, hiszen "miért is érezzük rosszul magunkat, ha ugyanennyi erővel jó dolgok is történhetnek" - lehetne ez is a lemez mottója. A dalok végig smooth jazz-esek, a tempó feszes, ehhez jönnek a dinamikus szólók, melyek többször válaszolgatásban csúcsosodnak ki, de összeségében lendületes, könnyen hallgatható zene ez. Nagyon is jól telt ez a majdnem egy óra.
Hallgass bele a lemezbe itt:
