Jonathan Fritzén - Magical
Itt az ősz és a nyári "lemez-szieszta" után újra a populárisabb jazzműfaj kedvelői is kedvükre szemezgethetnek, így tettem én is és ez alkalommal a svéd zongoraművész, Jonathan Fritzén negyedik - egyben legújabb - lemezét mutatom be.
Fritzén pályafutását figyelemmel kísérem az első lemeze (2008) óta, de az ígéretes legútóbbi (2010-es) Diamonds után a mostani hangzóanyag tűnik a legérettebbnek mind közül.
Az alaphelyzet szokásosnak mondható, a dalokban vendégként helyet kapnak ismert smooth jazz előadók, egyből az első dalban Boney James vendégeskedik (Magical), nemcsak az ő jelenléte, hanem a dal lendülete is jó indítás. Majd maradunk a szaxofonosoknál a "Love Will Overcome"-ban Jackiem Joyner lesz Fritzén segítségére, ez a dal is jó, viszont a szaxofonszólót jobban szabadjára lehetett volna ereszteni. A "Sweet Spot" egy sokkal urban jazz-esebb világot hoz, Paul Brown gitárjátékával, emellett pedig olyan érzésem támad mintha Brian Culbertson zenéjét hallgatnám. Mielőtt erről bővebben elgondolkodnék, jön az "Electric", ami egy up-tempós szerzemény és világában sokkal inkább köthető Fritzénhez. A "Nostalgia" címéből származóan egy "remembering", de mielőtt nosztalgikus hangulatba kerülnék, jön a "To The Top", egy lényegretörő, gyors dal, a fiatal Vincent Ingala energikus szaxofonjátékával. A "Can't Get You Out Of My Mind"-ben női vokál is hallható, Malene Mortensen ezúttal a vendég, itt is lehetne több a vendég mozgástere, amúgy a dal nem hatott meg különösebben. A "Turn Back Time" egyfajta utalás is lehetne a 70-es évekre, azon belül pedig a musical- es dallamokra, talán erre gondolt Fritzén, amikor "visszaforgatta az idő kerekét". A "Nordic Night" egy meghittebb hangulatot prezentál, melyben egy meleg szobából nézhetjük a kinti időjárás változásait, kellemes társaságban, egyúttal a "finisbe" is kormányozza a lemezt, a "Lullaby"-ban Darren Rahn szaxofonjátéka hallható, ami azonban kissé feszes lett. Az "Angels" pedig egy "késő esti", könnyed búcsú, mellyel a svéd varázslat 53. perce a lemez végét is jelenti egyben.
A művésznek nem lehet egyszerű, ugyanis bizonyos szempontból az ismert Brian Culbertson árnyékában járni nem lehet könnyű feladat. De talán ez valahol még előny is lehet. Mindenesetre egy felívelő pályafutás egy sikeres darabját hallgattam, kíváncsian várom a folytatást.
Hallgass bele a lemezbe itt:
