Peet Project - Overseas

April 5, 2013

 

Több szempontból is jó dolgom van most kritikusként, hiszen egyfelől újra magyar lemezről írhatok, ami ráadásul smooth jazz, méghozzá műfaj hazai egyik legjelesebb képviselőjétől, mindehhez pedig az társul, hogy a hivatalos lemezmegjelenés előtt hallgathattam meg, közvetlenül a zenekar amerikai útja előtt. A Peet Project harmadik nagylemezéről lesz most szó.

 

Igen figyelemre méltó az út, amit a zenekar bejárt eddig, hiszen ebben a műfajban hazánk eléggé gyerekcipőben jár még, körülbelül féltucat zenekart tudnánk megemlítenni, ennek kevesebb, mint a fele állandóan működő formáció. Egy ilyen környezetben három nagylemez már önmagában is nagy teljesítmény.

 

Jelen helyzetben ennyi lemeznek további előnye, hogy az idő folyamán kiforrnak bizonyos stílusjegyek, melyek a befogadást segítik. Ebben elég erős és karakteres a csapat zenéje, a lemez első dala (24 Hours) kompromisszum-mentesre sikerül, az erős refrén mellett pozitív a dobszóló, amit ritkán hallani ebben smooth jazz lemezen. A dal egyből útmutatást ad a lemez többi részéhez, hogy mit is várhatunk az egyébként több, mint 50 perces hangzóanyagtól.

A "Trafiq Jam" a nagyvárosi éjszaka hangulatát hozza el, a "buli hangulatot" kiválóan emeli Herold Péter szaxofonjátéka, majd a lendület marad, csak némileg másmilyen formában, a "By Your Side" számomra egy új "ízként" társul a Peet Project világával, a vokális refrén még populárisabbá teszi a dalt, élőben egészen biztosan ütős lesz. A folytatás egy egy lassabb és tradicionálisabb hangszerelést sejtet és hamár az énekről volt szó, egy vokális szerzeményt kapunk, ami bátor és kifejezetten jó döntés. Az említett vonal marad a "Lightyears"-ben, azonban ének nélkül, balladisztikusabb és filmzenésebb hangvételben, majd a címadó dal (Overseas) hallható, ami egy teljesen tengeren túli világot "mesél el" hitelesen, talán nem véletlen a dal és a lemez címe sem, ebben az esetben. Ha pedig átértünk az USA-ba, akkor ideje valami újnak , a "No More Lies" egy vérbeli újító dal, ízlésesen használ modern hangzásokat a mai popzene elemeiből, nem mellesleg a hallgatás során az egyik személyes kedvencem lett.

A továbbiakban is marad a pop zene varázsa (Tell Me You Want It), valamint a "Playground" önfeledt vidámsága, ezt oldja fel a "Heavy Rain" című szerzemény, ami egy modern ballada, a zongora, a szaxofon és persze a hegedű teljes harmóniájával. És itt még mindig nincs vége, a "Wanna Have A Party" felpörgeti a hallgatót, a dal maga Brian Culbertson 2008-as lemezének világát juttatja eszembe vegyítve az igazi funky életérzéssel és végre egy nagyszerű basszusgitár szólót is lehet végre hallani Szedlár Dávid jóvoltából. A zárásban még egy ballada vár a hallgatóra (So In Love) - már enélkül is bőven teljes lenne a lemez - valamint az ismert 80-as évekbeli R-Go sláger, a "Megy A Lány" kiválóan áthangszerelt verziója, ami az itthoni zenei piacon arathat babérokat.

 

Összességében csak dícséret illeti Ferencz Petit (Peet) és az egész csapatot: újra letettek valamit az asztalra, ami példás az itthoni körülmények ismeretében.

 

Érdemes a zenekart élőben is megtekinteni első, amerikai turnéjuk előtt (a floridai Seabreeze Fesztiválon játszanak április 20-án!), mindezt ma este, azaz április 5-én (pénteken) mindenki megteheti a New Orleans Pubban!

 

Hallgass bele a lemezbe itt:

 

 

Please reload

Keresés tag-ek alapján: