George Duke - DreamWeaver


A mai kritika nélkülözi némileg a lemezkritikát, mondhatnám úgy is, hogy az élet felülírta a terveket. Az alábbi sorokban George Duke legújabb (egyben 40-dik!) lemezét mutattam volna be a tisztelt olvasóknak, azonban a művész tegnap, életének 67. évében eltávozott közülünk.


Nagy veszteség érte a jazz szakmát, Duke karrierje során több, mint 20-szor nyert Grammy díjat, olyan művészek mellett kezdte a karrierjét, mint Jean-Luc Ponty, Frank Zappa, sőt játszott Cannonball Adderley-el is, akivel hazánkba is látogattak 1972-ben. A 70-es évektől számítva hangszeres újítóként tartjuk számon a fúziós és elektronikus jazz műfajon belül, majd még ebben az évtizedben énekesként is bemutatkozik, az évtized disco és R'n'B áramlatát ő is beveszi jobbnál jobb lemezeivel. A 80-as évektől visszakanyarodik a jazzhez és - több évtizeden át - meghatározó hangszeresként tevékenykedik, a 90-es évek pedig hasonlóan sikeres a pályafutásában és bővelkedik az R'n'B elemekben és az egyedi, azonnal felismerhető "Duke-os" életérzésekben.


Legutóbbi lemeze pedig egy különleges darab, valami más, egészen eklektikus, a címadó "Dreamweaver" a történtek ismeretében nem űrbéli, hanem inkább drámai, filmzenés hatású darab. A folytatás (Stones of Orion) egy komoly hangulatú és komoly arrange-okkal bíró dal, Stanley Clarke kiváló basszusjátékával. A lemez itt némileg fordulatot vesz, a következő két dal (Trippin' és Ashtray) tele van életigenléssel, fiatalosabbnál fiatalosabb témával és vidámsággal. A "Missing You"-ban maga a mester mesél egy történetet nekünk, majd egy "We are the World"- szerű szerzeményt (Change The World) hallunk, ami talán Duke egyik utolsó üzenete számunkra. A dalban olyan kiváló énekesek, mint Lalah Hathaway, Jeffrey Osborne vagy BeBe Winans. A "Jazzmatazz" a lounge és a latin zene egy érdekes egyvelege, majd egy újabb "sztorizós" vokális szerzemény hangzik el (Round The Way Girl). A "Change The World" lemezbéli párja a "Brown Sneakers", mely inkább egy furcsa változást sejtet, ezután a megnyugvás percei következnek a "You Never Know" és a "Ball & Chain" kifinomultsága ellazítja a hallgatót. A vége pedig igazán erősre sikerül: a "Burnt Sausage Jam" egy több, mint 15 perces jam, kiváló szólókkal, egészen biztosan egyben született meg a stúdióban, a zárás egy gospel-szerű, érzelmes búcsúdal.


Duke talán ő már tudott valamit, amit mi csak ma. Nyugodjon Békében!

Hallgass bele a lemezbe itt:

Keresés tag-ek alapján:
Legfrissebb cikk:
További bejegyzések:
Archívum:

ZOLBERT SPONSORED BY

hertz-logo-2018-v2_small.png

WEBSITE IS POWERED BY

© Zolbert - 2020 All rights reserved.