Nathan East - Nathan East


Úgy látszik a tavasz több különlegességet is magával hozott a tengeren túlról, ennek egyik ékes példája az alábbi nagylemez, melyet a kiváló basszusgitáros, Nathan East jegyez. East a világ egyik legfoglalkoztatottabb session-basszusgitárosaként ismert, olyan nevek kísérőzenekaraiban stúdiózott és élő koncertjein játszott, mint Eric Clapton, Stevie Wonder, Phil Collins vagy ha a zenekarokra gondolunk, akkor a Toto-t és a Daft Punk-ot kell megemlítenem és persze - nem utolsósorban - a smooth jazz "szupernégyes" Fourplay zenekar sem maradhat ki a sorból. Az impozáns lista a lemezen közreműködőket illetően is helytálló, hiszen világsztárokban bővelkedik a hangzóanyag, mely egy valódi időutazásnak is felfogható, East karrierjének fontos állomásait és inspirációit érintve.


Kezdésként a "101 Eastbound" hangzik el, ami egy East szerzemény, hangulatában tökéletesen definiálja a művész zenei világát, majd Stevie Wonder "Sir Duke"-ja hallható, kiváló ötletekkel és fantasztikus dinamikákkal.

Ezután a jazz felé fordul East és Pat Metheny egyik legszebb dalát dolgozza fel (Letter from Home), mindezt a tisztelettel, stílusosan teszi, mely kiváló vonós hangszerelésben csúcsosodik ki. Majd egy újabb, finom stílusváltás: Van Morrison dala, a "Moondance" jövetkezik Michael McDonald vendégszereplésével, amiben a swing maradt, azonban a 70-es évek, jó értelemben vett "flegma" megközelítésével szemben a feldolgozást inkább egy puccos koncertteremben tudnám elképzelni. Az "I Can Let Go Now"-al "fordul a kocka" és McDonald dala kerül feldolgozásra, ami egy újabb szín a palettán, különösen, hogy Sara Bareilles énekével szólal meg, aki kitűnő választásnak tűnik.


A ballada után egy húzós pop-funk szerzemény, a "Daft Funk" szólal meg, a refrént pedig a Daft Punk zenekar oszlopos tagja Mr. Talkbox erősíti. A Fourplay hangzás sem hiányozhat, a "SeveNate" tagadhatatlanul ebből a forrásból táplálkozik, a dalt és a gitárszólót Chuck Loeb jegyzi, majd újra a nyugodt, balladisztikus irány dominál Steve Winwood klasszikusában (Can't Find My Way Home), ahol ki más, mint Eric Clapton a sztárvendég. Ezt követően Bob James "Moodswing"-je hangzik el, James és East duo-ja kiválóan lélegzik együtt ritmushangszerek nélkül is, az "Overjoyed" továbbviszi ezt a gondolatmenetet, ahol a dal szerzője, a legenda, Stevie Wonder játsza el a témát és a szólót. A "Yesterday"-t - azt hiszem - senkinek nem kell bemutatni és erre a dalra is jut egy különlegesség, ami egyből kettő, hiszen East fia, Noah zongorázik a dalban, méghozzá igen jól és az apa (Nathan) énekel, mély és meghitt hangulatot közvetítve. A "Madiba"-ban az ének marad, azonban egy Fourplay-es íz kerül újra terítékre. A finálében az "America the Beautiful" energikus groove-ja tör utat a hallójáratokba, monumentális elemekkel, az eklektikussága ellenére a lemez talán egyik legjobb dala. A "Finally Home" pedig hazatérést (egyben a búcsúzást) szimbolizálja, filmzenei-jellegű megszólalásával zárja a több, mint egy órás albumot.


Összességében egy kiváló lemezt hallgattam, mely a rengeteg zenei információ miatt többszöri hallgatásra "termett", ezért (és a fentiek miatt is) ajánlom a Jazzma.hu olvasóinak.

Hallgass bele a lemezbe itt:

Keresés tag-ek alapján:
Legfrissebb cikk:
További bejegyzések:
Archívum:

ZOLBERT SPONSORED BY

hertz-logo-2018-v2_small.png

WEBSITE IS POWERED BY

© Zolbert - 2020 All rights reserved.