Seth MacFarlane - Holiday for Swing

November 30, 2014

 

A slágerlisták nagyon szeretik a karácsonyi szezont és a tipikus "holiday" lemezeket egyaránt. Az évnek ebben a szakaszában az sem feltétlenül számít, ha nem ismert és elismert zenész vagy énekes jelentet meg albumot, ennek ékes példája a rajzfilmkészítő és televíziós producer, Seth MacFarlane, aki 2011-ben már megmérette magát ebben a műfajban. A bemutatkozás akkor jól sikerült, nem véletlen, hogy idén jött a folytatás "Holiday For Swing" című kiadványával.

 

Mi mással kezdődhetne egy karácsonyi lemez, mint a "Let it Snow"-al, amiről sikerült még egy bőrt lehúzni, ez alapvetően, önmagában nem lenne zavaró, hiszen a hangszerelés abszolút professzionális (a filmzenei berkekben elismert Joel McNeely hangszerelte a lemezt és vezényli a nagyzenekart), viszont a főhős Sinatra-becsípődése annál zavaróbb, főleg úgy, hogy a nagy ikonhoz sajnos nem igazán lehet hasonlítani, sem stílusban, sem énektudásban. Ugyanebben a szellemben érkezik a "Chrismas Dreaming" és az "I'll Be Home For Christmas", eddig semmi különös, majd a "Little Jack Frost Get Lost", aminek a dallamát szerintem mindenki ismeri (ha máshonnan nem, az elmúlt húsz év amerikai filmjeiből), a címét viszont annál kevesebben tudják. A dalban Norah Jones vendégeskedik, növelve a lemez fényét, a filmzenébe oltott swing-hangszerelés pedig zseniális. A "Snow (From White Christmas)" ezen a zenei vonalon halad tovább, akárcsak az "A Marshmellow World". A "What Are You Doing New Year's Eve" a zakatolásból egy puhább, bensőségesebb hangulatot varázsol, itt valahogy nem annyira zavaró a Sinatra- utánérzés, a folytatás MacFarlene és Sara Bareilles koprodukcióját hozza (Baby, It's Cold Outside). Ezután a humor zenei formát ölt (Mele Kalikimaka), egy rajzfilmzene-szerű, de néhány elemében mégis autentikus verziót hallhatunk. A "Warm In December" érzelmes, hatásvadász kezdéséből egy klasszikus swing bontakozik ki, de visszatér a filmzenei irányhoz (Moonlight In Vermont), ezt váltja fel a finálé-hangulatba illeszthető "The Man With The Bag", melyet nem a túl bonyolult mondanivalójáért kedvelhetjük, viszont végre hallhatunk benne két, rövid szaxofonszólót. Utolsó dalként a "The Christmas Song" hangzik el, jó éjt kívánva a hallgatónak.

 

Egy biztos, éneklés és Sinatra ide vagy oda, egy dologért biztosan tisztelhető Seth MacFarlane, mégpedig azért, mert meg meri valósítani az álmait, immáron második alkalommal.

 

Hallgass bele a lemezbe itt:

 

 

Please reload

Keresés tag-ek alapján: