Marion Meadows - Soul Traveler



Az amerikai smooth jazz piac leginkább szaxofonosokban bővelkedik, sok példa van arra, ha valaki kifejezetten egy hangszerrel és egy konkrét zenei irányzatban próbál érvényesülni. Nincs ez másképp a szopránszaxofon esetében sem, természetesen Kenny G mellett is van élet a populáris jazz műfajban. A mai alkalommal egy "régi motoros" jelentkezett új lemezzel, Marion Meadows 1990 óta tartó szólókarrierjének 13. nagylemezéről lesz szó az alábbiakban, mely a ezúttal világzene, a lounge és a chill out műfajok felé tekint..


A "Celebration Road" jól definiálja azt a zenei utat, melyet végigjár Meadows a következő 51 percben, az első dalban az ismert szaxofonos Najee a vendég, de ezúttal kiváló fuvolajátékát hallhatjuk. A "Magic Man" Elan Trotman személyében jelenik meg, majd az "Andalusian Sunset" dallamai szólalnak meg. A "Soul Traveler" címadó dal ellenére nem fogott meg, az egyformaságot a "Humanity" pozitív hangulata töri meg, Lamar Gaines zongorajátékával kiegészülve. Az "Invisible" a The Rippingtones-t idézi, majd a "Mother Earth" egy, a "Humanity"-hez hasonló, komplexebb érzést közvetít, intenzívebb világzenei effektusokkal, melyhez hasonlót Meadows 2013-as lemezéről (The Whisper) ismerős lehet, itt azonban a rapper Tony "TB" Bias a vendég, ami viszont nem igazán hiányzik ebből a dalból. A "Dark Beauty" az elmélyültebb smooth jazz világot hozza, viszont több volt ebben a dalban, mint, ami ki lett belőle hozva végül, hiába a jó zongoraszóló, a szaxofon nem jut el a csúcspontra. Sablon elemekből építkező kompozíciónak tűnik a "Life In The Clouds", itt az a benyomásom, hogy a lemezen már hallottam két, ehhez nagyon hasonló szerzeményt, a diszkomfort érzésemet pedig fokozza a némileg indokolatlanul recsegő szopránszaxofon, hiszen zeneileg, ebben a formában elvesz a dal értékéből. A "Dream Catcher" egy dramatikusabb irányba kalauzolja a hallgatót, mindezt váltja a lendületesebb "Real Time" a fiatal szaxofonossal Vincent Ingala-val, de összességében ez sem fogott meg igazán. Az utolsó dal ismét a The Rippingtones utazós hangulataira asszociál, de ilyet is hallottam már a lemezen.


Ha háttérzeneként, nem odafigyelve hallgatjuk a Soul Traveler-t, akkor jobban működik, de dalokból több helyen hiányzott a fantázia és a kreativitás, valahogy egy picit többet vártam ettől az albumtól.

Hallgass bele a lemezbe itt:

Keresés tag-ek alapján:
Legfrissebb cikk:
További bejegyzések:
Archívum:

ZOLBERT SPONSORED BY

hertz-logo-2018-v2_small.png

WEBSITE IS POWERED BY

© Zolbert - 2020 All rights reserved.