Harvey Mason - Chameleon

May 16, 2014

 

Az alábbiakban Harvey Mason lemezéről lesz szó, aki közel 50 éve nevesebbnél nevesebb sztárokkal dolgozik együtt dobosként. Olyan legendás albumokon közreműködött, mint Herbie Hancock "Head Hunters"-e vagy ha smooth jazz, akkor említhetjük Grover Washington Jr. 1973-as és 1976-os lemezét vagy épp Lee Ritenour "Captain Fingers"-jét, nem utolsó sorban pedig Mason a mai napig oszlopos tagja a Fourplaynek. Mindemellett hasonlóan érdekes, hogy 1976 óta készít szólólemezeket, a legutóbbit éppen 10 éve, 2004-ben adta ki. A legújabb lemez a "Chameleon" címet kapta, mely tartalmilag sejtető, hiszen egy különleges együttműködésről van szó, ezúttal neves, fiatal zenészek segítségével tekinti át - mindig változó - színes életművének egy szeletét.

 

 

Kezdésként Grover Washington Jr. "Black Frost"-ja hangzik el, ahol a szaxofonos legenda névrokona, a tenoros Kamasi Washington a vendégművész. A dal hangzása egyértelműen visszautal az 1970-es évekre, a szóló pedig talán egy picit jazz-esebbre sikerült, mint, amit ez a dal főleg atmoszférikus jellege elbír, mindeközben Mason úgy játszik sokat jól, hogy mégsem lesz hivalkodó. A "Montara" marad a smooth jazz-es vonalon, majd Leon Ware "If I Ever Lose This Heaven"-jében érződik igazán először a tradícionális, soul-os hangszerelés és a friss, fiatalos elemek keveredése, utóbbi főként Chris Turnernek köszönhető. A rövid, de erős "Looking Back"-ben ismét dominál a Fender Rhodes zongora, majd ez kombinálódik a 80-as évek szintetizátorhangzásaival. Ezután Patrice Rushen "Before the Dawn"-ja következik, jazz-esebb irányba mozdulva, ezt váltja egy kiállás, a "Studio Life" egy improvizatív pillanatkép a stúdiózás folyamatából. A "Places And Spaces" újra vokális dal, a Mizell Brothers szerzeményében Corey King és Christian Scott a vendég, Scottnak köszönhetően egy ízes trombitaszóló fokozza a hangulatot, majd Mason saját dala, az "Either Way" okoz ellazult perceket a kedves hallgatónak. A "Mase's Theme" ismét egy interlude-szerű, rövid átvezető dal, szinti basszussal, Rhodes-al nyakon öntve és az 1980-as éveket idéző atmoszférával. Természetesen a címadó dal, a "Chameleon" némileg fiatalított változata sem maradhat ki, mely egy kiemelten fontos pont Mason karrierjében.

A végére pedig kapunk egy bonus track-et is, a "Looking Forward (Breaking Bad)", minden idők egyik legjobb sorozata úgy látszik a zenészeket sem hagyta hidegen, mindez egy elég eklektikus és furcsa befejezést jelent a lemez végén.

 

Érdekes, egyben erőteljesen retrospektív lemezt hallgattam, ahol az új hatások nem nőttek a tradícionális hangzások fölé, de valamelyest versenyt futottak egymással.

 

Hallgass bele a lemezbe itt:

 

 

Please reload

Keresés tag-ek alapján: